Balatonfüred

Az elmúlt pár nap alatt Balatonfüreden tartózkodtunk feleségemmel. Mininyaralás.

Az odaút (na meg a vissza) nem volt igazán kellemes. Egy több száz fős fiatalokból álló csoport (Gólyatábor) várakozott a Déli-Pályaudvaron, és a legnagyobb pechünkre Ők is arra a vonatra szálltak fel, mint mi. Így a két és fél órás út több mint három óráig tartott, de végre megérkeztünk Balatonfüredre.

Délután két óra magasságában sikerült is elfoglalnunk a szállásunkat az Aqua Ház panzió egyik szobájában. A soba kellemes és tiszta volt, nem is kell több annak, aki csak aludni szeretne a Balaton közelében valahol.

Délután kimentünk a parti sétányra, ahol a Balatonfüredi Borhetek rendezvénysorozat utolsó napjai forgatagába kerültünk. A sétány mellett a borvédékről érkezett pincészetek faházikói álltak. Rövid séta és a késői ebéd után, melyet a part egyik éttermében költöttünk el, felfedeztük a "Promenád" összes üzletét. A parton az emberek hattyúkat etettek, vagy bort "kóstoltak". A kikötőben utánajártunk, hogy mikor tudunk egy sétahajó kirándulást tenni, melyet másnapra terveztünk.

Este visszatértünk a boros faházikók birodalmába. Az esti hangulat csak tovább fokozódott, megjelentek azok az emberek is, akik napközben valamelyik strandon sültek pirosra, vagy áztaták magukat a Balaton vizében. Mi is megkóstoltuk a balatonszőlősi Fodor Pincészet száraz Sauvignon Blanc-ját.

A csütörtököt mi is az egyik strandon töltöttük a jóleső semmittevéssel. Végre egy kicsit kialudtam magam. Délután fél hattól pedig a "Csongor" nevű hajóval tettünk egy 1 órás sétahajókázást Tihany és balatonfüred közötti területen. Innen a nézhettők a délutáni nap gyengülő fényeit. Végül megvacsoráztunk a már bejáratott étteremben, ezt követően pedig megkóstoltuk a csopaki Miklós Pince borait. Feleségem a félédes Ottonel Muskotályt, míg én a száraz Cabernet Sauvignont választottam.

Péntek reggel összecsomagoltunk, megreggeliztünk és kijelentkeztünk a panzióból. Még tettünk egy sétát a hosszú és fárasztó vonatozás előtt a sétányon.

A vonatra negyed órával többet kellet várnunk, mint ami a menetrendben meg volt adva, és háromnegyed óra késéssel érkeztünk meg a Kelenföldi-Pályaudvarra.

A kedvenc képem: Tőkés réce

A további képek itt találhatóak

Egy dolgot megtanultam, többé nem hagyom bekapcsolva a dátumozót a fényképezőgépen.